Kinek mi jut először eszébe ha meghallja azt a szót, hogy Los Angeles?

Hollywood, fényűzés, hírességek és celebek, illetve örök napsütés? Ez mind szép és jó, azonban ez nem minden! 

Első utam során rá kellett  döbbenjek, hogy Los Angeles nem csak annyiból áll, amit a filmekben láthatunk. Ennél sokkal többről volt szó! Hát lássuk mik is ezek...

Két hónapos kint létem úgy vette kezdetét, hogy lementem Venice Beachre egy délutáni sétára, ami azonban ott várt, az teljesen elképzelhetetlen volt addig számomra. A helyet úgy kell elképzelni, mint ahogyan a Váci utcát is, azonban itt az egyik oldalon az óceánpart, másikon pedig a létező összes felesleges kacatot, ruhát, kellékeket áruló boltok tömkelege.Már az elején egyértelmű volt , hogy nagyon sok különböző -legtöbbször provokatív- stílusú ember fordul meg LA-nek ezen a pontján. Itt azt sem érdekelt volna senkit, ha az emberen nincsen ruha. Egy- két embernek ez egészen jól  sikerült, hiszen egy tanga bugyi, ördögszarv és egy görkorcsolya volt az öltözéke, természetesen egy férfiról beszélek. Emellett voltak olyanok (fiúk és lányok, nők és férfiak egyaránt), akik nem a testfelépítésüknek megfelelően voltak felöltözve, de a világnak ezen a felén ez teljesen elfogadott és senki emiatt őket nem ítéli meg/el. Persze ez is emberfüggő, hogy ki mennyire tartja ezt jó világnézetnek. 

Az ember a 'Los Angeles' szó hallatán még legrosszabb rémálmában (na jó ez talán picit túlzás) sem gondolná, hogy itt található a legtöbb hajléktalan. Szinte bárhova megy az ember, találkozik nem egy, és nem kettő, hanem legalább 10 hajléktalannal. Legtöbbjük Venice Beachen, a hírességek sétányán, Santa Monicában és Downtown Los Angelesben él, botrányos körülmények között.  Ez a tény önmagában elszomorító, de társul hozzá az is, hogy nem kis mennyiségben kábítószert fogyasztanak. 

Visszakanyarodva, délutáni sétámnak fontos momentuma volt, mikor beálltam a tömeg mögé, akik a profi deszkásokat nézték a híres neves Venice Beach-i deszkaparknál. A helyi kemény mag, vagyis az itt élő fiataloknak ez a második otthona. Miután magukhoz tértek az előző éjszaka után ide lejönnek és órákon át képesek deszkázni. Sötétedéskor jönnek a rendőrök, akik mindenkit elzavarnak és ekkor indul ám csak az igazi élet.

Nekem is ekkor volt szerencsém belekóstolni az igazi californiai életbe. Egyszercsak azon kaptam magamat, hogy egy egész break táncos csapatot megismertem, annak köszönhetően, hogy a legfiatalabb tagjuknak feltűnt, hogy új vagyok a környéken és leszólított miközben ő éppen két 'fellépés' között deszkázott. Így egy kis betekintést nyertem, hogyan is élik ők az életüket. A szókapcsolat, amivel jellemezni tudnám az a botrányosan érdekes. Egy közeli motelban laktak, egy 4 férőhelyes szobában 6-an, hisz így kevesebbet kell fizetni. Egy napjuk abból állt, hogy kora délutántól másfél óránként az ún. Venice Broadwalkon csináltak egy showt, amit minden alkalommal lenyűgözően sokan néztek, majd este "hazamentek" és másnap kezdődött minden elölről. Természetesen a műsoruk folyamán, kijelenthetjük bátran, hogy pénzt koldultak a nézőktől, ami a nap végére volt, hogy fejenként leosztva olyan 1000 dollár is lehetett. Ellentmondásos eléggé, hogy ennyit keresnek és úgy élnek ahogy. Nem hibáztatom őket, hisz mind nehéz sorból jönnek és világéletükben az utcán keresték a pénzüket és próbáltak kitörni a tehetségükkel, mert őszintén mondhatom azok voltak. Ennek egy pár hétig részese lehettem, majd bizonyos okok miatt kikerültem, és itt érkezünk meg a következő érdekességhez, ami nem más, mint az emberek...

Milyen emberek a los angelesi fiatalok?

Elsőnek komplexnek tűnhetnek, valójában azonban egészen egyszerűek. Amikor megismerkedik velük az ember nagyon kedvesek, befogadóak és érdeklődőek. Ez már csak abban  is megnyilvánul, hogy mikor az ember boltba megy az eladó első hozzánk szegezett kérdése ' Hi, how are you? Can I help with anything?' , ellentétben néhány itthoni eladóval... (szerintem senkinek nem kell bemutassam). Kis idő elteltével azonban rádöbben az ember, hogy ez nem így van. Valójában távolságtartóak, nagyon kevés emberben bíznak meg és nem feltétlen jóindulatúak. A bizalmatlanság véleményem szerint abból fakad, hogy Európához viszonyítva több a rossz, tényleg rossz családi háttérrel rendelkező fiatal. Ebből adódik az, hogy nagyon ritka az igaz érzésekkel töltött kapcsolat, legyen szó szerelmi kapcsolatról, családi viszonyról, vagy barátságról. 

Bosszantó az amerikaiakkal kapcsolatban, hogy az időt, legfőképp más idejét nem tartják tiszteletben. Amit én tapasztaltam a fiatalok körében, hogyha meg van beszélve, hogy 3-kor találkozunk, akkor 5-kor kerülnek legkorábban elő bármiféle magyarázattal. Ez persze az elején európaiként imponáló volt, hisz sosem kellett magyarázkodni, ha késtem, viszont két hónap után, már zavaró lett, hogy sosem tud az ember tervezni emiatt. 

Ugyan ezek mind nagy általánosítások, de fontosnak tartottam, hogy felvázoljam a helyzetet, hogyan is kell ezt elképzelni majd a többi történetemhez.  Már első utam során sok helyet láttam és sok embert ismertem meg, és ez még csak a kezdet. Az igazán szívhez szóló, komikus és hihetetlen történetek az utóbbi utazásaim során történtek velem, amit itt hétről-hétre szeretnék bemutatni nektek, úgyhogy tartsatok velem jövőhéten is!