Kíváncsi vagy, hogy hol és hogyan buliznak a sztárok LA-ben?

The Peppermint Club, 1Oak, Bootsy Bellows, Le Jardin és a W hotel mind rendszeresen látogatott szórakozóhely közkedvelt hírességeink által.

Idén tavasszal már birtokában a nyárra szóló Los Angeles-i repülőjegyemnek felhívott a legjobb barátnőm, hogy megismert egy promotert,ami azért jó, mert be tud engem vinni klubbokba. Egy jó tanácsot fogadjatok el: CSAK ÚGY MENJ BULIZNI LA-BE, HA ELMÚLTÁL 21 VAGY PEDIG ITTHON CSINÁLTASS HAMIS SZEMÉLYIT!!! Máskülönben nem fogsz tudni sehogyan sem bejutni, hacsak nem ismersz promotereket.

Elmesélem mit is takar ez a promoterkedés és miért vált ez előnyömre a kint létem alatt. Ahogyan már korábban is említettem, 21 alatt nem engednek be senkit nem csak hogy szórakozóhelyre, de étteremben se. Vagyis ahol alkoholt szolgálnak fel. A korhatárt nagyon komolyan veszik ez a személyi igazolványok alapos fürkészésében is megnyilvánul. Sajnos velem előfordult jó párszor, hogy nem engedtek be, mert egy olyan hamis személyit sikerült kapjak, amelyen a nő 1978-ban született, én pedig hát 19 éves voltam ekkor. Itt jönnek képbe a promoterek. Ők tulajdonképpen azért kapnak fizetést, hogy lányokat juttassanak be klubokba, majd egész este ingyen itassák őket. Bejutás előtt általában a helytől egy saroknyira, olyan fél 11 körül van egy megbeszélt találkozó. Tizenegy, negyed 12 körül felosztják az embereket, ami annyit tesz ki, hogy a promoter fiúk fejenként "kapnak" 4-5 lányt, akikkel karöltve besétálnak a szórakozóhelyre. Mielőtt bemennénk jön a személyik ellenőrzése, van hogy vonalkód leolvasással. Az én esetemben néha a könnyebbik utat választva odaadtam egy 20 dollárost  a promoternek, aki pedig szépen diszkréten odacsúsztatta ezt a securitynak. Ettől kezdve enyém volt a terep! A  belső tér nagyon eltérő az itthoniaktól. Mindenhol kör asztalok, hozzá igazodó fotelekkel, elől pedig egy színpad, ahol a DJ pult van és ahol a sztárok részesülnek a VIP rész által nyújtott szolgáltatásokkal. Szépen odavezetnek az asztalokhoz, leültetnek majd a kezedbe nyomnak egy italt és innentől nincsen megállás hajnali 2-ig, amikor pediglen bezár a klub. Budapesthez hasonlóan a helyek itt is éjfél után kezdenek el megtelni csak igazán. Éjfél után azok szoktak megérkezni, akik kint sorba álltak, mert nem promoterrel érkeztek, hanem csak saját magukkal. Tudniillik, aki promoterrel van az elsőbbséget élvez és soron kívül mehet be. 

Hova is kell menni ha sztárokkal akarsz találkozni? 

Nagyon gyakran vannak meghirdetve bulik úgy, hogy tudni ki lesz az est sztárvendége és ki fog fellépni. A szokás ugyan is az, hogy ha egy híres énekes elmegy bulizni akkor felkérik arra, hogy a 3 leghíresebb számát énekelje el, majd folytatja azt amiért jött. Utolsó estémen pedig az a szerencse ért, hogy láthattam Post Malone-t fellépni a The Peppermint Club-ban. Táncolgatás közben odahajolt a barátnőm és annyit súgott a fülembe, hogy lassan nézz hátra itt van mögöttünk Post Malone. Ahogyan a szokás tartja, felhívták a színpadra, hogy énekeljen picit. Nem csak a saját számait adta elő, hanem Machine Gun Kelley-vel a Nirvanatól a Smells Like Teen Spirit és Lynyrd Skynyrdtől a Sweet Home Alabama című dalt is élő dobbal alatta. 1 perc sem kellett ahhoz, hogy a tömeg- azaz mi-megőrüljünk és velük együtt énekeljünk. Azonban nem csak ő volt az este folyamán az egyetlen sztár. Bella Thornet -aki a Disney channel Risza Fel! című műsorában szerepelt-besétálva megöleltem, ekkor még nem realizálva ki is ő, hogy megdicsérjem a szettjét, ami elnyerte a tetszésemet. Ő is velünk csapatta aznap este.  Ezenfelül, ott volt még Modsun, The Breaks (róluk azt sem tudtam kik, de ott kint ismertek)  és  Drake (híres rapper) OVIO elnevezésű csapatából is buliztak egy páran aznap éjjel a The Peppermintben. 

Egy másik éjjel történt pedig, hogy miután 2-kor el kellett hagyjuk a szórakozóhelyet mentünk tovább afterpartyzni. Ez úgy néz ki, hogy valaki egyszer csak rejtélyes módon kap egy üzenetet benne egy címmel, hogy oda kell menni ha az ember még akar egy fergetegeset bulizni. Mondjuk pont aznap vagy 3 címre is elmentünk, mire végre a 4. címnél találtunk is bulizó embereket. Kiültünk hátul a kertbe folytattuk az ivászatot és a beszélgetést. Megint csak arra leszek figyelmes, hogy a barátnőm suttog a fülembe, most azonban azt a hírt kaptam, hogy velem szemben áll G-Eazy. Földbe gyökerezett a lábam, majd naív kislány módjára megkérdeztem a többieket, hogy szerintük odamehetek-e autogrammot kérni. Azt a választ kaptam, hogy ne te legyél az első kis kurva, aki odafut hozzá. Jól tettem! Egy fél óra elteltével ugyanis odajött hozzánk bemutatkozni. Megejtettük a kötelező bájcsevejt, majd megkérdezte nincsen e kedvünk átmenni hozzá, hogy ott folytassuk mindezt. Egyszer élünk, menjünk!- mondtam. Az ajtón kilépve a sofőr már nyitotta a fekete minibusz ajtaját, indulásra készen. Az úti cél nem más volt, mint a Hollywood Hills, ahol egy 1.75 millió dolláros villa fogadott minket. Rögtön a stúdió fele vettük az irányt, nehogy véletlen betekintést nyerjünk a privát kis otthonába, ami végülis érthető. Belépve megcsodálhattuk a platina dedikált lemezeit és azt hogyan is néz ki G-Eazy stúdiója.

 A  rapperről képeket sajnos nem csinálhattam annak ellenére sem, hogy kulturáltan és nem túl nyomakodóan megkérdeztem. A válasz sajnos azért volt nem, mert mindenki kedvence egy durvább tudatmódosítószer hatása alatt állt. Ennek ellenére nem volt vége az estének sőt inkább reggelnek, mert ez olyan reggel 8 tájékán történhetett. Míg a többiek kidőltek én jóban lettem Gerald legjobb barátjával és felmentünk a már privátabb részére a háznak. Megéhezvén a konyhában nekiálltam amerikai palacsintát sütni reggel 10-kor. Ezek után úgy döntöttünk csobbanunk egyet a medencében, azonban nekem csak az előző esti miniruhám volt birtokomban, az is rajtam. Még jól is jártam mivel kaptam egy custom- made pólót, amely az egyik világkörüli turnéjára lett csináltatva. (A mai napig tökéletes alvópólóként szolgál.) A csobbanás után el kellett búcsúzzunk, mert már egészen későre járt ( du. 1-2 környéke) és a barátunknak egy videó forgatáson kellett lennie 4-kor. Vele nem ez volt az egyetlen alkalom mikor találkoztam, ugyanis telefonszámot váltottunk és két nap múlva is ott töltöttem az estémet.

A harmadik személy egy híres és sokak által ismert vlogger, Logan Paul. Csak futólag láttam egy Red Party-n a W hotel tetőteraszos, medencés buliján. DAB-elve érkezett meg, elment a bárpulthoz egy-két italt megivott majd szépen távozott. Mint utólag kiderült a mellette lévő épületben lakik, ahol az összes vlogja készült. 

A Nightingale Plaza nevű helyen pedig volt szerencsém egy ismertebb modell fiúval is találkoznom.  Az ő különlegessége, hogy színes bőrű vonásai vannak, azonban albínó. (Insta: @Shaundross)

Mindennek a tetejébe Kendrick Lamar koncerten is voltam, de annak egy külön bejegyzés kéne olyan hosszan tudnék az ott kapott élményről írni. 

A lényeg tehát, hogy a sztárok is csak emberek s ugyanúgy eljárnak szórakozni. Jókor legyél jó helyen!! És ne feledd hamis személyi vagy promoter ismerős kell ahhoz, hogy bejussál!

Tartsatok velem jövő héten is! 

Mindig is furdalt a kiváncsiság, hogy hogyan nézhet ki belülről a napjainkat behálózó Facebook székháza?

Most röviden betekintést nyerhetsz oda, ahova nem léphet csak úgy be akárki...

 A San Franciscon belüli Szilikon- völgy a Facebook mellett a Youtube-on át a a Google-nek, a NASA-nak és 39 másik világhírű vállalatnak ad otthont.

Palo Altoban élő barátaink hívtak meg magukhoz vendégségbe és általuk juthattam el a Facebook székházba. Az anyuka egyik barátnője ugyanis ott dolgozik. (Fun fact, a család amúgy két utcányira lakik Mark Zuckerbergtől és családjától). Így tehát az egyik délelőtt a Facebook székház meglátogatásáról szólt, ahova csak külön, extra engedéllyel juthattunk be, hiszen az ott dolgozókon kívül más nem mehet be. Mikor beléptünk az épületbe a portán mindannyian kaptunk egy belépő kártyát, amit végig viselnünk kellett. Ezek után megérkezett a kísérőnk- nagyon aranyos, fiatal hölgy- és mondta, hogyha szeretnénk képet, akkor azt még most itt kint csináljunk, mert bent semmit nem szabad lencsevégre kapni! Képekkel így sajnos nem szolgálhatok (neten is csak negyede található, az sem adja vissza a valóságot), csak a körülményeket tudom leírni, hogyan is telnek ott a mindennapok. 

Facebook székház felülnézete

 Amint beléptünk egy folyosón találtuk magunkat, ahol volt egy Apple szervíz, mondván, hogy itt arra törekednek, hogy mindenki időben, sőt minél hamarabb végezze el a rá bízott feladatot, így ha bármiféle eszköze (billenytűzet, egér, laptop, stb.) mégis meghibásodna, azt pillanatok alatt megjavítsák. Tovább sétálva újból kilyukadtunk a szabadba, amely teljesen egy szabadidőközpont érzetét keltette, legalábbis bennem. Kint voltunk a természetbe, a fák és bokrok gyönyörűen élükre vágva, az épület modern, az emberek mosolyognak és még sorolhatnám. Úgy gondolom közrejátszik az, hogy 8 éttermet, 5 féle kávézót, fogorvost, konditermet, fodrászt,automatákat tele Apple termékekkel, játéktermet és ingyen bicikli bérlést biztosít mind a 23,165 alkalmazottnak (2017, szeptember 30-i felmérés).TERMÉSZETESEN MINDEZT INGYEN! Emellett azt is megtudtuk, hogy az átlag életkor az itt dolgozók körében a 31-33 év. Hetente annyi meetinget tartanak, amennyi éppen szükséges- mindig változó- továbbá csak annyi ideig tart, ameddig tényleg csak szükséges. Csak és kizárólag a legfontosabbakat beszélik meg, ellenben más cégekkel, ahol ez órákig is eltarthat és nem jutottak előrébb. 

Azonban nem csak ebből áll a meredek és kanyargós utcákról híres San Francisco. Szerintem egy gyönyörű azonban annál hidegebb, ködösebb és szelesebb város, bizonyos fokú történelemmel (lássuk be nem jellemző Amerikára). Értem ezt úgy, hogy a felhőkarcolók mellett itt van az Alcatraz- sziget, ahol ugyebár tudjuk egy nagyon híres börtön volt. Ide is volt szerencsém ellátogatni és betekintést nyerni, hogyan éltek az itt fogva tartottak köztük a híres Al Capone és George R. Kelly is. Átjutni ide persze csak hajóval lehet, amiért fizetni kell nem is keveset, de ez egyből kifizetődött, amikor kaptunk egy kis kütyüt fejhallgatóval, ami másfél órán keresztül irányított minket, hogy hova kell menni és ott mit kell megfigyelni és milyen neves dolog történt ott. Ezáltal megismertük egész Alcatraz történetét. Láttuk hogyan nézett ki az orvosi szoba, az ebédlő, az udvar,a bünti szoba (teljesen fekete, lyuk szoba dupla ajtóval és ráccsal) és hát nyilván a cellákat is, melyek közül 1-2 be is volt rendezve.

Nyilvánvalóan a város azon nevezetességéhez, amiről mindenki felismeri, a Golden Gate hidhoz is eljutottunk abban a 3 napban, amit itt töltöttünk. 

Tartsatok velem jövő héten is! 

Szerinted a karácsony vagy a szilveszter nagyobb ünnep az angyalok városában? 

Ha az szilveszterre gondoltál, akkor eltaláltad!

Karácsony előtt pár nappal mikor megérkeztem már egész LA díszben volt. Furcsa volt látni a feldíszített házakat, lámpaoszlopokat és karácsonyfákat, mikor amúgy 20 fok volt és rövidnadrágban lehetett mászkálni. Természetesen az amerikaiakhoz méltóan a boltokban a legelképzelhetetlenebb, apró  és emellett teljesen felesleges dekorációkat és kiegészítőket vehette meg az ember. A legérdekesebb látvány azonban egy (erről nevezetes) Beverly Hills-i utca volt, ahol minden ház botrányosan giccsesen volt kidekorálva. Itt van pár kép, hogy ti is lássátok, mit is értek a giccses szó alatt: 

Emellett, ha valakinek maga a látvány nem lett volna elég, akkor még a szokásos karácsonyi dalokat (már a csapból is ez folyt) is hallgathatta sétálás közben. 

Az Európaiaktól eltérően ők a karácsonyt 25-én ünneplik és akkor is van az ajándékozás. A szentesti vacsora náluk is szokás, azonban egyáltalán nincs olyan nagy jelentősége és meghittsége, mint itthon. Ezt csak abból gondolom, hogy több barátomat is én beszéltem rá arra, hogy legalább az évnek ezt a napját töltsék a családjukkal bulizás helyett... Itt lyukadunk ki oda, hogy a szilveszter sokkal nagyobb "ünnep".

A szilveszter... nem tér el semmiben attól, amit a filmek is bemutatnak!

Nekem is egy igazán tipikus amerikai ünneplésben volt részem. A barátnőmmel, a barátjával és még pár barátjukkal elmentünk egy házibuliba. Mielőtt odaértünk volna gondoltam megkérdezem, hogy mégis hova megyünk és ki szervezi. Mire az válasz érkezett, hogy ők is csak Facebookon látták kiírva, és a házigazdát sem ismerik. Az ajtón betoppanva nem akartam hinni a szemeimnek. Körübelül 100 ember kezében a bordó műanyag poharak (minden filmben a legalapvetőbb bulis kellék), a nappaliban a táncoló emberek mellett egy asztal, ahol sörpongoztak, hátul pedig medencében fürdő fiatalok. Magukat nem meghazudtolva pedig mindenki hatalmas kedvességgel és még annál is nagyobb öleléssel fogadott, úgy hogy életünkben akkor láttuk egymást először. A visszaszámlálásig ki-be járkáltunk, ezzel-azzal szóba elegyedtünk és bájcsevegtünk egy kicsit, olykor-olykor pedig táncoltunk. Éjfél előtt pár perccel mindenki benyomorodott a nappaliba és elővette a telefonját, hogy Snapchatre dokumentálja milyen jól is érzi magát és mekkora buliba van. Miután mindez megtörtént akkor kezdődött csak el az igazi ereszd el a hajamat, ami egészen reggelig tartott. 

Bizonyos dolgokat nem fedek fel (mindenki gondolhat a legrosszabbra), de a lényeg, hogy sokkal fontosabb egy jó buli nekik, mint a karácsony. 

Volt szerencsém Las Vegasba is eljutni a két ünnep között. Teljesen más az itteni világ is. Ekkor még nem múltam el 21 éves, úgyhogy sajnos kaszinózni nem tudtam,de így is magával ragadott a felhőkarcoló hotelek belseje és az, hogy minden épület legalsó szintje egy kaszinó.

Persze Vegasban nem csak a mini Eiffel torony tekinthető meg, hanem  volt egy olyan hotel, amely Velence városát illusztrálja és bent, ha éppen a turistáknak úgy támad kedve gondolázhatnak egyet. 

Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogyha teheti akkor életében egyszer menjen el ide, mert akkor fogja csak igazán megérteni miről is van itt szó. 

Tartsatok velem jövőhéten is! 

Kinek mi jut először eszébe ha meghallja azt a szót, hogy Los Angeles?

Hollywood, fényűzés, hírességek és celebek, illetve örök napsütés? Ez mind szép és jó, azonban ez nem minden! 

Első utam során rá kellett  döbbenjek, hogy Los Angeles nem csak annyiból áll, amit a filmekben láthatunk. Ennél sokkal többről volt szó! Hát lássuk mik is ezek...

Két hónapos kint létem úgy vette kezdetét, hogy lementem Venice Beachre egy délutáni sétára, ami azonban ott várt, az teljesen elképzelhetetlen volt addig számomra. A helyet úgy kell elképzelni, mint ahogyan a Váci utcát is, azonban itt az egyik oldalon az óceánpart, másikon pedig a létező összes felesleges kacatot, ruhát, kellékeket áruló boltok tömkelege.Már az elején egyértelmű volt , hogy nagyon sok különböző -legtöbbször provokatív- stílusú ember fordul meg LA-nek ezen a pontján. Itt azt sem érdekelt volna senkit, ha az emberen nincsen ruha. Egy- két embernek ez egészen jól  sikerült, hiszen egy tanga bugyi, ördögszarv és egy görkorcsolya volt az öltözéke, természetesen egy férfiról beszélek. Emellett voltak olyanok (fiúk és lányok, nők és férfiak egyaránt), akik nem a testfelépítésüknek megfelelően voltak felöltözve, de a világnak ezen a felén ez teljesen elfogadott és senki emiatt őket nem ítéli meg/el. Persze ez is emberfüggő, hogy ki mennyire tartja ezt jó világnézetnek. 

Az ember a 'Los Angeles' szó hallatán még legrosszabb rémálmában (na jó ez talán picit túlzás) sem gondolná, hogy itt található a legtöbb hajléktalan. Szinte bárhova megy az ember, találkozik nem egy, és nem kettő, hanem legalább 10 hajléktalannal. Legtöbbjük Venice Beachen, a hírességek sétányán, Santa Monicában és Downtown Los Angelesben él, botrányos körülmények között.  Ez a tény önmagában elszomorító, de társul hozzá az is, hogy nem kis mennyiségben kábítószert fogyasztanak. 

Visszakanyarodva, délutáni sétámnak fontos momentuma volt, mikor beálltam a tömeg mögé, akik a profi deszkásokat nézték a híres neves Venice Beach-i deszkaparknál. A helyi kemény mag, vagyis az itt élő fiataloknak ez a második otthona. Miután magukhoz tértek az előző éjszaka után ide lejönnek és órákon át képesek deszkázni. Sötétedéskor jönnek a rendőrök, akik mindenkit elzavarnak és ekkor indul ám csak az igazi élet.

Nekem is ekkor volt szerencsém belekóstolni az igazi californiai életbe. Egyszercsak azon kaptam magamat, hogy egy egész break táncos csapatot megismertem, annak köszönhetően, hogy a legfiatalabb tagjuknak feltűnt, hogy új vagyok a környéken és leszólított miközben ő éppen két 'fellépés' között deszkázott. Így egy kis betekintést nyertem, hogyan is élik ők az életüket. A szókapcsolat, amivel jellemezni tudnám az a botrányosan érdekes. Egy közeli motelban laktak, egy 4 férőhelyes szobában 6-an, hisz így kevesebbet kell fizetni. Egy napjuk abból állt, hogy kora délutántól másfél óránként az ún. Venice Broadwalkon csináltak egy showt, amit minden alkalommal lenyűgözően sokan néztek, majd este "hazamentek" és másnap kezdődött minden elölről. Természetesen a műsoruk folyamán, kijelenthetjük bátran, hogy pénzt koldultak a nézőktől, ami a nap végére volt, hogy fejenként leosztva olyan 1000 dollár is lehetett. Ellentmondásos eléggé, hogy ennyit keresnek és úgy élnek ahogy. Nem hibáztatom őket, hisz mind nehéz sorból jönnek és világéletükben az utcán keresték a pénzüket és próbáltak kitörni a tehetségükkel, mert őszintén mondhatom azok voltak. Ennek egy pár hétig részese lehettem, majd bizonyos okok miatt kikerültem, és itt érkezünk meg a következő érdekességhez, ami nem más, mint az emberek...

Milyen emberek a los angelesi fiatalok?

Elsőnek komplexnek tűnhetnek, valójában azonban egészen egyszerűek. Amikor megismerkedik velük az ember nagyon kedvesek, befogadóak és érdeklődőek. Ez már csak abban  is megnyilvánul, hogy mikor az ember boltba megy az eladó első hozzánk szegezett kérdése ' Hi, how are you? Can I help with anything?' , ellentétben néhány itthoni eladóval... (szerintem senkinek nem kell bemutassam). Kis idő elteltével azonban rádöbben az ember, hogy ez nem így van. Valójában távolságtartóak, nagyon kevés emberben bíznak meg és nem feltétlen jóindulatúak. A bizalmatlanság véleményem szerint abból fakad, hogy Európához viszonyítva több a rossz, tényleg rossz családi háttérrel rendelkező fiatal. Ebből adódik az, hogy nagyon ritka az igaz érzésekkel töltött kapcsolat, legyen szó szerelmi kapcsolatról, családi viszonyról, vagy barátságról. 

Bosszantó az amerikaiakkal kapcsolatban, hogy az időt, legfőképp más idejét nem tartják tiszteletben. Amit én tapasztaltam a fiatalok körében, hogyha meg van beszélve, hogy 3-kor találkozunk, akkor 5-kor kerülnek legkorábban elő bármiféle magyarázattal. Ez persze az elején európaiként imponáló volt, hisz sosem kellett magyarázkodni, ha késtem, viszont két hónap után, már zavaró lett, hogy sosem tud az ember tervezni emiatt. 

Ugyan ezek mind nagy általánosítások, de fontosnak tartottam, hogy felvázoljam a helyzetet, hogyan is kell ezt elképzelni majd a többi történetemhez.  Már első utam során sok helyet láttam és sok embert ismertem meg, és ez még csak a kezdet. Az igazán szívhez szóló, komikus és hihetetlen történetek az utóbbi utazásaim során történtek velem, amit itt hétről-hétre szeretnék bemutatni nektek, úgyhogy tartsatok velem jövőhéten is!